Tudta, hogy? 2010-ben nagy elismerést kapott a perzsaszőnyeg Nairobiban, ahol az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára készítésének módját. A kínai dzsunka, a spanyol embertornyok, a híres flamenco tánc, a pekingi opera, a francia konyhaművészet, a solymászat és kínai akupunktúra társaságában mostantól védett kulturális örökségként tarthatja számon a világ az azerbajdzsáni és iráni szőnyegkészítés művészetét is. A perzsaszőnyeg fogalom. Mindig érték volt, aranyárban mért. Tulajdonképpen mitől ilyen különleges és sokat érő ez a szőnyegfajta?  Mi a titka? Értékét a készítés technikája és művészete adja. A beléje dolgozott csomók száma az érték: ez négyzetméterenkénti 90 ezertől másfél millió csomóig is terjedhet, attól függően, hogy selyem vagy gyapjú az alapanyag. Tehát az anyag összetétele, a csomózás száma, a szőnyeg mérete és mintája a perzsaszőnyeg értékének mérője. A dupla csomózású technika révén olyan tartós szőnyegek is készülnek, amelyek akár három generációt is kiszolgálnak. A perzsaszőnyeg nem veszít értékéből, ha használt, megkopott, ellenkezőleg, minél régebbi, annál többet ér. 

Nomád szövőszék

A szőnyeg, mint használati tárgy különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében. A nomád életet élő népek szükségletei alapján jöttek létre az első szőnyegek, melyeket fekvőhelynek, ülőhelynek, takarónak és szőnyegnek használtak. Az ősi kultúrákban nem mindenhol volt ezekre szükség ezért főleg az északi félteke 30-45. szélességi foka közötti területen alakult ki a szőnyegkészítés hazája. Ettől északra állati bőrt és szőrméket használtak erre a célra, délen pedig a meleg szükségtelené tette a szőnyegek használatát.Ez a terület a Földközi-tengertől Kína közepéig terjed és övezetszerűen vonul át az ázsiai kontinensen magába foglalva Kisázsiát, Mezopotámiát, Perzsiát,a Kaukázus vidékét, a Turáni-alföldet, Turkesztánt, Szamarkandot, Tibetet és Nyugat-Kínát továbbá Afganisztánt és India északi részeit ( Kasmír).Ezeken a területeken virágzott az állattenyésztés, ami alapanyagot szolgáltatott (gyapjú) a szőnyegkészítéshez. A szőnyegkészítéshez már alapos jártasságra volt szükség a fonás és szövésmesterségében és a fonalat ekkor már meg is tudták festeni különböző állati és növényi  eredetű festékekkel.  A törzsek mindegyikének meg volt a maga titka a különböző festési technikákhoz. a minták is jellemzőek voltak az adott törzsekre. A szőnyegek korának meghatározásához az egyik legbiztosabb eszköz a csomók színezése. A XV-XVI századi szőnyegek színei a legmélyebbek és a legtüzesebbek. A színek pompája a XVII. század közepén kezd romlani és folyamatosan gyengülve a XIX. században éri el a legerőtlenebb fokozatot. A színek harmóniája és mélysége tehát a szőnyeg korára nagyon jellemző. Az első lépés a gyönyörű színek eléréséhez a gyapjú gondos kiválasztása. Szőnyegcsomózásra minél finomabb, minél egyenesebb szálú, selymes fényű gyapjú a legalkalmasabb. Erre a célra néhány rackajuh-fajtát és keleti kecskefajtákat, köztük a híres angóra kecskét tenyésztették Teveszőrt a régiek alig használtak.  Az állatokat tavasszal nyírták és tisztítás után a napon szárították. A nap fehérítette is a gyapjút, de az sose lesz hófehér, hanem elefántcsontszínnek mondható. Régi gyapjúszőnyegekben nem is találunk hófehér színt, csak ha gyapotból csomózták bele. A gyapjút már megfonva festik meg. A fonás mindig kézzel  készül , ezért egyenetlen vastagságú, ami a festésnél  árnyalatnyi  különbséget eredményez, ez színek szépségét fokozza. Minél tovább tart a fonál megfestése annál mélyebb színt kapunk. Ha festékkel telítődött fonál színe nem elég mély, akkora gyapjút előbb pácolják, ehhez cserzőgubacsot és timsót használtak. A kék szín eléréséhez indigót használtak. Az indigófesték nem egynemű vörös és kék indigóból és egyéb festékekből áll. A kék festékanyag arányától függően az indigófesték színe zöldeskéktől a tiszta kéken keresztül a rezes árnyalatú kékig változik. Piros festéket növényi és állati termékekből is előállítottak, növényi pl a buzérgyökér ennek színe a téglavöröstől a kékes-pirosig változik. Használták még az alkanna gyökerét is (a hennát), de a buzérgyökér szebb színt adott, ezért az terjedt el  jobban.  A bíborpiros színhez a kagylóbíbort használtak, ezt a középkorban már nem használták.Szép piros színt ad még a kermes, mely egy szubtrópusi tölgy élősködő tetűjének pora, de ugyanígy hívták a berzsenyfából nyert festékanyagot is. A  kárminpiros színt egy mexikói növény a kosenil szárított porából nyerték (értelemszerűen ezt csak 1492 óta használták, leginkább a XVII századtól) Sárga színt is többféle anyagból tudtak előállítani, de sajnos ezek zöme nem időálló, így előfordulhatott hogy a sárga és kék összekeverésével előállított zöld színből a sárga kihalványodott és a zöldből újra kék lett. Időtálló sárga festékként ismerték a sáfrányt.  A nemes sáfrány aranysárga színt adott a vadsáfrány ennél sötétebbet zöldesben játszó sárgát. A sáfrány ára megegyezett az aranyéval, az ezzel a színnel készült szőnyegek igen értékesek voltak. Zöldessárga színt adott még egy kutyatejféle növény, az isperek is. Ehhez előzőleg timsóba kellet a gyapjút pácolni. Használták még a kurkumát is festéshez de ez nem volt időtálló. A zöld, a lila és a narancs színeket az alapszínek keverésével állították elő. Krémszínű gyapjút nem festéssel állították elő, hanem kiválogatták a nyers gyapjúból l a krémszínűeket. Tiszta fekete nem fordul elő régi szőnyegekben a legfeketébb színt a természetes fekete gyapjú alkalmazásával érték el, de ez igen ritka volt. Általában vas vegyületekkel (vasszulfáttal) állították elő a fekete színt az így előállított szín barnás vagy zöldes fekete esetleg lilás fekete (négerbarna) lett.  Az így festett gyapjú rideg, törékeny lett ezért a fekete színű gyapjú jobban kopott. A legtartósabbnak a természetes festetlen gyapjú, az indigókék, a buzérpiros és a sáfránysárga színű gyapjú bizonyult. Ezeken szinte alig látszott kopás míg a vasszulfáttal kezelt (pl fekete) már tövig kopott. A szőnyeg felületének így előállt domborműszerűsége a régi szőnyegek jellegzetessége. A festéshez sok idő kellett, és ahogy nőt a szőnyeg iránti kereslet úgy spóroltak az idővel ezért halványodtak a színek a XVI. századtól, ekkor tájt váltották ki a sáfrányt egy olcsóbb isperek sárgára és egyéb növényi színezékre , de ezek egyike se adja  a sáfrány gyönyörű színét.. A XIX századtól már csak olcsó színezőket használtak, ezért a színek már nem voltak olyan tüzesek. Ezekből is következik, hogy a régi keleti szőnyegek korához a színek szolgáltatnak támpontot , mégpedig a színek mélysége, tüze, harmóniája. Egy egy régi mintát több emberöltőn át használtak, de a festési technika változott. Nézzük meg az egyik talán leghíresebb szőnyeget az Ardabilt, mely Londonban látható. 1539-ban készült el. 5 takács 3 évig tartó munkája eredményeként. A mérete 534x1152cm, 518000 csomót tartalmaz négyzetméterenként. Perzsa csomózással készült bolyhos gyapjúból a vetülék és felvetőszál selyem

Ez pedig a legrégebbi ismert szőnyeg ( ie. 400 körül készült) a Pazyryk melyet Szibériában találtak meg 1937-ben. Állapota azért maradt meg ilyen viszonylag jónak mert a jég konzerválta. Mérete 183x200cm.Csomósürrűsége 360000/m2.

 Évszázadok óta így készítik a Gabbeh szőnyegeket.

Perzsia a jelenlegi Irán a  szőnyegkészítésnek a névadó helye.

Itt készül számos világhírű  perzsaszőnyeg.

Egyike a Közép-Kelet legnagyobb országainak és mindig is hidat képezett a kelet és nyugat között. A selyemút vezetett végig az országon és a kereskedők adtak- vettek, megosztották gondolataikat az itt élő emberekkel. A szőnyegkészítés valószínűleg már korán elkezdődött, a szőnyegek készítésének virágkora mégis a XVI sz. volt. A Safavid dinasztia került hatalomra és Isfahan lett az új főváros . Ez majdnem az ország középpontjában találhat ó és a egyik központjának tekinthető. A világhírű Isfahan szőnyegek minden lakás művészi remekei lennének. Az egyes szőnyegek elnevezése részben a származási helyükről történt, mint pl a Tabriz szőnyegkészítés, Siraz, Kerman városok után, részben az azokat készítő törzsek nevei  után.